A középkorban a céhes kézműves legények vándorlásával kapcsolatban az volt a kialakult szokás, hogy az útjukba eső városokban felkerestek néhány nevezetes látnivalót, bizonyságául annak, hogy valóban ott jártak.
Sopronban 3 bizonyságjegy volt, amit Korabinsky János Mátyás (1740–1811) tanár és térképész 1786-ban megjelent lexikonja sorolt fel:
1. a várfalon elhelyezett szűzlány-fejet (szobrot)
2. az Előkapu átjárója alatt lévő „Zöld követ”
3. az Újteleki kapu előtt álló ún. habán házat, mely kiállta a tűzpróbát
