Lenck-ház/Lenck-átjáró
A XIX. században a soproni bor több soproni kereskedőcsalád gazdagságát alapozta meg.
Az átjáró és a belvárosi palota (Lenck-ház) építtetője Lenck Sámuel volt, aki szőlő- és bornemesítéssel is foglalkozott, és a borkereskedelemmel jelentős vagyonra tett szert. A Várkerületen a Lenck-házban üzemeltette sikeres fűszer-, gyarmatáru és borkereskedését. Ő volt az építtetője a Deák-téri Lenck-villának is, amely később Sopron első múzeuma lesz. Lenck-átjáró építésekor a várfal megnyitásával biztosították a Várkerület és a Szent György utca közötti összeköttetést. Így jött létre a három udvarral rendelkező bérház az átjáróval 1860-ra. A milliomos család vállalkozásai a század végére csődbe mentek, de belvárosi palotáik ma is lenyűgözőek.
A második világháborús amerikai bombázások során a Lenck-ház melletti épület olyan súlyosan károkat szenvedett, hogy a háború után el kellett bontani, így alakult ki a ma is látható Bástya tér a Rondella előtt, és láthatóvá vált a soproni városfal nyomvonala.
