Kópháza
A XIII. századi oklevelek Kópháza község mai területén két településről tesznek említést, Ravaszdvíz és Tarnavíz névvel. 1354-ben Kolb Péter soproni polgár volt a tulajdonosa, róla nevezték el a falut Kolbenhofnak. Egy 1429-ben kelt oklevélben található először a magyar hangzású „Kolphaza” elnevezés. A horvát nemzetiségű lakosságot a XVI. század közepén a Nádasdy grófok telepítették Kópházára (gradistyei horvátok). A zömében horvátok lakta település ételeiben, kultúrájában ma is őrzi elődeik örökségét.
Látnivalók:
Horvát tájház: A kópházi tájháznak helyet adó épület az 1860-as években épülhetett. A porta három épületrészből áll, melyek együttesen mutatják be a régi életformát. A házakat teljesen a telekhatárra építették, egy telken néha 2-3 épület is állt egymás után, vagyis egy udvarban több család is együtt élt. Ez az építészeti forma a Kisalföld területén egyaránt jellemző volt a német és a horvát kisebbségre is.
Szent Márton templom: A település régi plébániatemploma a temetőben állt. Annak lebontása után épült fel a falu központjában a Szent Mártonnak szentelt mai „kistemplom”. Szent Márton tisztelői körében ezt a templomot különösen érdekessé teszik Wosinszky Kázmér (1895 - 1967) soproni festőművész egyedi megfogalmazású falképei. A templomot a Szent Márton zarándokút is érinti.
Helytörténeti tanösvény, Kő-hegyi kilátó: A helytörténeti tanösvény 4 db információs táblán keresztül a Kópházán élő horvátok múltját, hagyományait és életét mutatja be. A helyi önkormányzat és a TAEG Rt. összefogásával 2014-ben épült fel kilátó a kópházi szőlőhegyen.
Helytörténeti kiállítás: a Polgármesteri Hivatal tetőterében a helyi önkormányzat és az Alpokalja-Fertőtáj Vidékfejlesztési Egyesület által létrehozott gyűjteményt tekinthetitek meg. A "Nyakkendőn innen és túl - horvátság története Nyugat-Magyarországon" kiállítás a nyugat-magyarországi horvát nemzetiség kultúráját és történelmét tárja elétek.
"Jövő emlékműve":
Az emlékmű a világszerte ismertté vált Pánuerópai Piknik előtt négy nappal, 1989. augusztus 15-én történt eseménynek, a "kópházi csatának" állít emléket, amikor kb. száz keletnémet menekült próbált áttörni a szigorúan őrzött határsávon a falu határában.
Sarlós Boldogasszony templom: A XVIII. század második feléből származó barokk templom gr. Széchényi Antal támogatásával épült fel. A templomban volt gr. Széchényi Ferenc és Festetics Julianna grófnő esküvője 1777-ben. A házasságkötés különlegessége, hogy a grófnő korábban Széchényi Ferenc bátyja, József felesége volt, aki 1774-ben meghalt. Széchényi Ferenc csak pápai engedéllyel vehette feleségül bátyja özvegyét. A templom századok óta a lorettoi (Lorettom, ma: Ausztria) Fekete Madonna egyetlen magyarországi búcsújáró helye.
III. Nádasdy Ferenc - akit gazdagsága miatt „Magyar Krőzusnak” neveztek - betegeskedő leánya, Eleonóra gyakran látogatta a kópházi erdőben álló fakápolnát, hogy imádkozzon a Lorettoi (Lorettom, ma Ausztria) Fekete Madonna szobrához. Eleonóra megfogadta, hogy ha felgyógyul betegségéből, kolostorba vonul. Eleonóra meggyógyult és az ifjú leányt szülei férjhez akarták adni. Mivel nem akarta megszegni fogadalmát, lakodalmakor azért imádkozott, hogy bárcsak elragadná őt az Isten. Ekkor hirtelen vihar támadt és villám sújtott le Eleonórára, aki azonnal meghalt. A fakápolna helyére - ahol lánya fogadalmát tette - apja egy kőkápolnát építtetett.
