Vörösboros kuglóf
Mi mással is készülhetne Sopronban, mint kékfrankossal!
A kékfrankos története a legenda szerint: 1809-ben a helyieknek el kellett szállásolniuk Napóleon katonáit, és ételt, italt adni nekik. 4 deci bort utaltak ki minden katonának, akiknek ez, – érthető módon – nagyon kevés volt. Ez természetesen kevés volt egy valamirevaló férfiembernek, ezért a zsoldjukat további bormennyiségre fordították. Állítólag abban az időben kétféle pénzt kaptak egy „békebeli" kék színű (valószínűleg elszíneződött rézpénzt) és fehér (vagy piros) háborús bankót. A soproni borosgazdák (poncihterek) az akkor forgalomban lévő bankók közül csak az értékesebb, kék színű pénzt fogadták el.
Vörösboros kuglóf
Hozzávalók: 25 dkg vaj, 30 dkg porcukor, 1 csomag vaníliáscukor, 5 tojás, 1 kávéskanál fahéj, 1/4 l vörösbor, 1 csomag sütőpor, 38 dkg liszt, 15 dkg darabolt dió, 15 dkg szeletelt csokoládé
Elkészítés: Vajat, cukrot, vaníliáscukrot habosra keverünk, a tojásokat egyenként hozzákeverjük, fahéjat, vörösbort, diót és a csokoládét hozzáadjuk, majd a sütőporral elkevert lisztet egy zsírozott, morzsával meghintett kuglófformában közepes hőmérsékletnél sütjük. A vörösboros kuglóf igazából 2 nap múlva lesz szaftos. (Ómama receptjei)
A máig élő történetben valószínűleg nem sok igazság van. Először is Sopronban a 19. század elején a fehér szőlő, főleg a furmint sokkal elterjedtebb volt, mint a kék, másrészt Napóleon idején még nem volt gyakori fizetőeszköz a papírpénz.
Egy biztos, hogy Magyarországon először Jäger Mihály borkereskedő árusította palackos borait „soproni kékfrankos" néven az 1830-as években.