Szent Péter és Pál-templom - Sopronhorpács
Soprontól 30 kilométerre, Sopronhorpácson találják régiónk legjelentősebb román kori emlékét, a Szent Péter és Pál templomot, melynek 7 oszlopon nyugvó, bélleletes román kori kapuja a legszebbek közé tartozik Magyarországon.
A sopronhorpácsi Szent Péter és Pál római katolikus templom építése eredetileg a XII. század végén kezdődött. A templomot nem kímélték a történelem viharai, felégették a tatárok, Szulejmán szultán hadai kétszer is lerombolták. A templomot többször felújították, átépítették több mint 800 éves története során, ennek köszönhető, hogy a román kor mellett a gótika, barokk és a mai kor stílusjegyei is felismerhetőek a templom külső és belső képén. A közvetlenül a tatárjárás előtt készült román kori díszkapuzata egyedülálló, művészettörténeti jelentőségét tekintve a jáki templom kapuzatával vetekszik. A tatárjárás után gótikus stílusban újítottál meg, ennek az építési periódusnak emléke a templom déli és keleti oldalának gótikus ablakai és a szentély ülőfülkéi. A török dúlás után romosan állt, a 18. századtól a Széchényi család támogatásával barokk stílusban építették újjá, amely a ma is látható barokk torony építésével fejeződött be 1780-ban. Az 1956-60 között folyó műemléki feltárások során tették ismét láthatóvá a barokk újjáépítés során elfalazott román és gótikus részleteket és restaurálták a kapuzatot.
A templom kapuja szinte mindig nyitva áll, így a díszes nyugati kapun belépve gyönyörködhetnek a templombelső látványában, ahol a román kor, a gótika, a barokk kor és a XX. század építészetének harmóniáját csodálhatjuk meg.
A település másik nevezetessége a 18. század végén épült késő barokk Széchényi-kastély. Angolparkja a soproni botanikus kert után a megye fajokban második leggazdagabb parkja, közel 500 lombos és közel 150 örökzöld növény díszíti. Sajnos a park és a kastély sem látogatható!
A település nevét Sedlmayer Kurt növénynemesítő tette világszerte ismertté. 1930-ban itt alapította cukor- és takarmányrépa nemesítő üzemét, ahol számos cukorrépafajt nemesített kutató munkatársaival 1956-os disszidálásáig. Kiemelkedő növénynemesítő munkáját 1954-ben Kossuth-díjjal ismerték el.
