Szent Jakab-kápolna
A kápolna a Szent Mihály templom körüli egykori temetőkertben a XIII. századból maradt fenn.
A román kor és a gótika határmezsgyéjén épült kápolnát kezdetektől fogva csontházként (ossarium) használták. Az erődfallal korbevett temetőkert nem volt bővíthető, ezért a temetőkápolnából a kriptájába dobták le a csontokat, hogy továbbra is szentelt helyen nyugodjanak.
A kápolna nyolcszög alaprajza egy román kori körtemplomot, rotundát zár körbe, amit sátortető fed. A Szent Mihály-templom felé fordulva nyílik csúcsíves kapuja, amelyhez lépcső vezet. Timpanonjában román kori dombormű látható életfával és sárkányokkal. Felette a kápolna jótevőinek emléktáblája található.
XVII. században evangélikusok használták a Szent Mihály-templommal együtt 1608-1674 között. Később csak raktárnak, illetve, lőszer tárolására használták, míg Prímes György városplébános el nem rendelte a kápolna újbóli rendszeres használatát. A XIX. században ismét raktárként funkcionált, Póda Endre városplébános megmentette a lebontástól, restaurálása ifj. Storno Ferenc által történt.
A templomkertben áll az ifj. Storno Ferenc tervei alapján 1892-ben készített neogótikus keresztút. A domborműveket Hild Károly soproni kőfaragó készítette. A Szent Jakab-kápolna a román és gótikus stílus közötti átmenet jelentős példája Magyarországon, Sopron egyik legrégebbi középkori épülete.
