Mit főzzünk vacsorára a vendégeknek?
E párbeszédben ifj. Storno Ferencné, Anna asszony és házvezetőnője Brunnerné megbeszélik, milyen menüvel várják a baráti házaspárt, Zettléket vacsorára.
Nézzük az ebédlőben játszódó jelenetet, amelyből kiderül, mit is főztünk december 22-én!
(A család reggelizik. Stornoné teát tölt, Ferenc Soproni Hírlapot olvas. A cseléd levelet hoz Annának.)
ANNA: Ferenc, tegye már le a napírmányt! Zettl uraság és a neje írt, hogy ma ellátogatnának hozzánk estére, ünnepet köszönteni.
FERENC: Ez jó hír, hiszen régóra várjuk, hogy szerét ejtsék. Apám sajnálni fogja, hogy nem volt idehaza.
ANNA: Mit tervezett mára, Ferenc?
FERENC: A műteremben dolgozom a fertőfehéregyházi kápolna oltártervén.
ANNA (a gyerekek felé): Szépen idd a teát, Miksa, ne szürcsöld! (Visszafordul Ferenchez) Ebédre hazajön?
FERENC: Nem, küldesse csak utánam Terézzel! Délutánra megjövök.
ANNA: Gusztáv és Irma bizonyosan maradnak vacsorára is. Majd megbeszélem Brunnernével, mit tálaljunk.
FERENC: Tegye, Anna, és üzenje meg Zettléknek, hogy felettébb várjuk őket. Nézzen utána annak is, hogyan halad a gyermekek taníttatása.
(A gyermekek bánatosan összenéznek. Közben Ferenc feláll, a cseléd felöltőt, kalapot, sétapálcát hoz.)
FERENC: Uzsonnára megjövök, Anna, Isten áldja.
ANNA: Istan áldja! Az ebédet majd küldöm.
(Ferenc el.)
ANNA (a gyermekekhez fordulva): Most menjetek, játszhattok, amíg megjön Miklós tanító úr.
(Gyermekek vidáman el a Barna szoba felé.)
ANNA: Brunnerné! Jöjjön, kérem!
BRUNNERNÉ (belépve): Igen, asszonyom?
ANNA: Vegye elő anyósom Kochbuchját! Vendégeink lesznek vacsoraidőben.
BRUNNERNÉ: Kik jönnek, asszonyom?
ANNA: Zettl uraság és a kedves felesége, Irma asszony.
BRUNNERNÉ: A gyermekek is jönnek?
ANNA: Róluk nem esett említés a levelükben, így azt vélem, nem.
BRUNNERNÉ: Akkor a kicsinyekre nem kell külön főzetni. Mire gondolt, asszonyom, mivel fogadjuk a vendégeket?
ANNA: Mivel ez egy baráti est, nem kell több tállal minden fogásból, de nem is szeretnék szégyenben maradni szeretett barátaink előtt.
BRUNNERNÉ: Láttam valahol, asszonyom, ebben a könyvben egy ecetes szósszal készült rostélyos receptúrát. Megtisztelhetnénk ezzel Zettl uraságot. Van is az ő jóféle ecetjéből a spájzban...
ANNA: Ez egy kiváló ötlet, Brunnerné! Az jutott eszembe, Irma felettébb kedveli a cseh levesünket, kiváltképp szalonnás knédlivel. Levesnek főzessen azt!
BRUNNERNÉ: És mi legyen az édesség a vacsora végére? Egy könnyű kis francia krémet tálaljunk?
ANNA: Nem, nem. Van egy igen ízes tortaleírásom a saját, kézzel írott receptjeim között, a karmelitatorta. Ezt magam fogom elkészíteni. Mondja meg a szakácsnénak, desszertre ne legyen gondja!
BRUNNERNÉ: Nyugodjék meg, asszonyom! Gondom lesz rá, hogy ne maradjunk szégyenben Zettlék előtt!
(Anna el.)
Szövegkönyv: Kuslics Katalin
Megjegyzés:
A vendégségbe érkező Zettl Gusztávnak ecet- és likőrgyára volt Sopronban, valamint ő maga is foglalkozott műgyűjtéssel. Ifj. Storno Ferenc gyermekkori jó barátjaként gyakran látogatták egymást. A Zettl-Langer Gyűjtemény ma is a leszármazottak tulajdonában van, a Balfi utca 11. szám alatt látogatható.
Forrás: Soproni Múzeum, http://www.stornokonyha.hu/