Fertő-táj legendái

A Fertő tó Európa legnyugatabbra fekvő sztyepptava Európában, de története és legendái is egyedülállóvá teszik Magyarországon és Közép-Európában.

A Fertő tavat mindig egyfajta titokzatosság lengte körül. Természetesen vízszint ingadozásának köszönhetően előfordult, hogy falvakat árasztott el, de teljesen ki is száradt. A vízszint ingadozására 7 éves, a tó kiszáradására 120 éves periódusokat figyeltek meg a helyiek. Létrejöttének idejére is számos elmélet született. Volt, aki ősi Duna ágnak vélte. A Fertő tó és a Duna kapcsolatát egy legenda is megemlíti:

"Jó hétszáz évvel ezelőtt, Lajos királyink idejében, amikor az országunk partjait még három tenger mosta, egy fiatal fiú, Seifried György névre hallgatott, befejezte bécsi diákéveit.Szegény volt istenadta....mégis szert tett kutyabőrös diplomára, mellyel meg akarta keresni kenyerét , még pedig a Fertő partján lévő Ruszton, merthogy az volt a szülőföldje. ... Ami kis lim-lomja, mesterségéhez való szerszáma volt mind haza küldötte, a többi útravalót pedig becsomagolta bőrtáskájába. Idekerült a kutyabőrös diploma is....Mikor ez megtörtént, nyakába vette tarisznyát, és felült az egyik hajóra, ami lefele vitte a Dunán....A hajó ott veszett az örvényben...György tehát megmenekült, de a tarisznya, meg a benne levő diploma bizony odaveszett....Nagy bújában kerülte az embereket és egyedül sétálgatott a Fertő partján, melynek vizei Rusztnál még mostanáig is egész a város faláig érnek. ...Egyszerre csak valami feketeségen akad meg a szeme...Egy kis száraz ággal hamarosan kihúzza a partra...kinyitja lassan óvatosan, hát beillenék bizony csodának is, benne van a diploma. ...Nosza szalad most a tarisznyával, az írással az édes anyjához, a bíróhoz, a plébánoshoz, az urasági tiszttartóhoz. ..De kiolvasták azt is, ami nem volt benne, hogy a Fertőt a Dunával földalatti csatorna köti össze, s a Duna táplálja az ő tavukat oly bőségesen vízzel és halakkal." - Mohl Adolf nyomán

Napjainkra bebizonyosodott, hogy a legendának van némi valóság alapja, ugyanis a Duna vize az Ős-Duna hordalékrétegén keresztül rétegvízként napjainkban is eljut a Fertő tóba.

Mai ismereteink szerint a tó kialakulása kb. 20.000 évvel ezelőtt történt a jégkorszakban, a terület törésvonalak mentén történt süllyedésével. A tó vízszintjét a lehulló csapadék és párolgás befolyásolja leginkább, a tóba torkolló vízfolyások kevésbé. Átlagos vízszintje 120-150 cm között van.

A tó keletkezésével kapcsolatban 1777-ből a nagyboldogasszonyi ferences kolostorban (ma: Frauenkirchen, Ausztia) fennmaradt egy forrás, amely a tó keletkezését az 1300. évre teszi, amikor a kialakuló tó 6 falvat is elöntött. A tó keletkezésének időpontjával kapcsolatban a forrás nem mérvadó, de fontos bizonyíték a tó természetes vízszint ingadozására. Érdekesség, hogy a latin nyelvű forrásban az elöntött falvaknak magyar neve van: Feketetó, Jakabfalva, Sárvölgye, Jókút, Kendervölgye és Fertő.
A forrásban felbukkan a tó magyar neve is, ami mocsaras, sáros helyet jelent, és feltételezhetően az avar korból származik.

A vízszint emelkedéséről a középkorban több legenda is született:

Isten ujja című rege IV. Béla király idejében játszódik, egy a Fertő ingoványában rejtőző bevehetetlen vízi várban, ahol a gonosz várúr, jószívű felesége és jólelkű fiúk élt az udvartartással. A feleség halála után azonban a fiatal, de gonosz új feleség a fiút az öreg várúrral a vár tömlöcébe záratja, ahol a biztos halál várt volna rá. Szerencsére a tömlöcből a fiút a várnagy fia megszöktette.Egy vadászkunyhóban rejtőzött el feleségével és annak anyjával. Az ifjú vitéz a tatárjárás idején felajánlotta szolgálatait a magyar királynak. A király seregében vitézkedett, sőt egy alkalommal a király életét is megmentette. A gonosz várúr, aki azt hitte, hogy a fia a tömlöcben lelte halálát, tudomást szerzett a vitéz hőstetteiről, és arról is, hogy a saját tömlöcbe vetett fiáról van szó. Attól tartott, hogy a király kérdőre vonja őt gonoszságáért és a feleségére kezdett gyanakodni.A feleség azonban a mostohafiút vádolta és ezt válaszolta: "Pusztítsa el a Jó Isten az egész vidéket, az egész várat,... ha bűnös vagyok! Ekkor azonban hatalmas eső, majd özönvíz támadt. A gonosz várúr és a felesége, a vár és a nagyúr 7 faluja is elpusztult. Egyedül Fertőfalva (Nagyboldogasszony) kerülte el a pusztulást, amit a környékkel együtt a király a vitéznek adományozott.

A legendában szereplő falvak neve megegyezik a ferences kolostorban őrzött iratban szereplőkkel, kivéve Leánytót. A Fertő tó keletkezéséről szóló legendákban gyakorta felbukkan Leányvölgy neve. Így nevezték a tó helyén egykor elterülő völgyet, ahol sok szép lány élt.

" Ahol ma a Fertő tó található, ott régmúlt időkben egy mély völgy volt. A völgyben sok szép lány élt, ezért a völgyet sem hívták másképp: Leányvölgy. Ebben a völgyben vadászott szívesen Fraknó ura. Egyszer azonban dél körül sötétség borult a tájra és heves vihar tört ki. A várúrnak sikerült egy kunyhóban, ahol egy özvegyasszony lakott a lányával, menedéket találnia. A várúrnak megtetszett a derék és szerény lány. Ettől kezdve mindig meglátogatta, ha a környéken vadászott. A várúrnak azonban volt egy gonosz felesége, aki nem nézte jó szemmel, hogy férje a szegény özvegyet és lányát látogatta. Elfogatta a lányt és kijelentette: boszorkány. A szegény lányt halálra ítélték és a közeli tóba dobták. Ekkor a tó vize emelkedni kezdett, nőtt, nőtt és rövid időn belül elárasztotta a határt, az erdőket és a falvakat körös-körül. A szívtelen várúrnő is a habokban lelte halálát. Csak néhány embernek sikerült a hegyekbe menekülni. A menekültek később visszatértek a hegyekből és letelepedtek a tó partján. Ők alapították Nezsidert." (Neusiedel am See) - Mohl Adolf nyomán

A fenti legenda magyarázza meg a tó német nevét (Neusiedlersee), amit az új telepesekről kapta. Az új telepesek a XIV. században Nyugat-Európából keletre vándorló, és itt letelepedő német ajkú szabad parasztok (hospesek) voltak.

A Fertő-tó szerves része volt a Hanság, mint a tó ingoványos, zsámbékos, kis tavakkal tagolt lápvidéke. Mivel a Rábcán keresztül a terület összeköttetésben volt a Duna vízrendszerével is, ezért a dunai magas víz idején az árvíz a Hanságot is elöntötte. A vízszint ingadozás megnehezítette a letelepedést a vidéken, ezért először a római korban, majd az Árpád-korban csatornák létrehozásával próbálták a terület bizonyos részeit lecsapolni ill. a csatornák vizével a termőre fogott földeket öntözni és a halastavakat táplálni. A Hanság középkori csatornahálózata középkor végétől kezdve teljesen eltűnt és ismét a természet vette át az uralmat.

A mocsaras vidék titokzatosságát, misztikumát erősítették a bolygótüzek vagy lidércfények, mint a mocsarakban lebomló növényi szerves anyagokból felszabaduló foszforhidrogén oxidációját kísérő fényjelenség. A lápvidék jellegzetes növénytársulásai voltak az égererdők, jellegzetes felszín feletti léggyökereikkel. Pont egy ilyen léggyökéren ülve találtak rá Hany Istókra, a Kapuvár környéki Király-tó égeresében a 18. század közepén.

Legendájában keveredik a mese és a valóság. A róla alkotott pikkelyes, úszóhártyás, visszataszító halember képének kialakulásához Jókai Mór: A névtelen vár című regénye is hozzájárult, ahol Hany Istók is feltűnik a cselekményben. A korabeli forrás, a kapuvári anyakönyvi kivonat bejegyzése szerint, 1749. márciusában kapuvári halászok találtak rá egy ruha nélküli, beszélni nem tudó 10 év körüli „vadállatnak” látszó, de ember testű gyerekre. A kapuvári Esterházy uradalomba vitték, ahol azonnal megkeresztelték 1749. március 17-én. A keresztségben az István nevet kapta, és mivel a helyiek a Hanságot hanynak nevezik, így lett a neve Hany Istók. A nép Csicsa nevet is használta, mint ahogy egy rábaközi közmondás említi: „Úgy elbódult a Hanyban, mint Csicsa a Kónyi gyökértől.” (a Kónyi gyökér egy Hanságban egykor termő mérgező növény, valószínűleg maszlagféle lehetett). A kapuvári kastélyban élő fiú kezdetben nem tűrt meg magán ruhát, füvet és szénát evett. 1 év után fogadta csak el a főtt ételt és viselte el a ruhát. A rá vigyázó őrök figyelmét kijátszva, egy óvatlan pillanatban a kastély mellett folyó Kis-Rábába ugrott, és ismét eltűnt a mocsárban.
(Forrás: Missuray-Krúg Lajos, a Dunántúli Közművelődési Egyesület főtitkára: Hany Istók, rábaközi regék hőse. Soproni Szemle 1943. VII. évfolyam 1. szám, www.kapuvar.hu)










Galéria