Evangélikus templom
A Templom utcában magasodik Sopron legnagyobb befogadóképességű temploma, amely a magyarországi evangélikus templomok között a harmadik legnagyobb.
Gerengel Simon evangélikus lelkészt 1565-ben hívta meg a városi tanács Sopronba. Ő volt aki megszervezte a soproni egyházközséget, Magyarország legrégebbi evangélikus gyülekezetét. Kezdetben a városi tanács intézte a gyülekezet ügyeit, majd a 17. századi ellenreformáció, s az ezzel kapcsolatos korlátozások idején, 1667-ben a gyülekezet megszervezte saját vezető testületét, az egyháztanácsot, melyet először konzisztóriumnak, majd később konventnek neveztek.
1674-ben a gyülekezet elveszítette templomait, iskoláit, minden vagyonát, vallásgyakorlatát viszont korlátozott mértékben fenntarthatta. 1674-ben a mai templom helyén a gyülekezet egy fatemplomot épített fel, ami 1676-ban leégett, de újra építették. II. József türelmi rendelete után 1784-ben épült fel a fatemplom helyén a ma is használt evangélikus templom, de torony nélkül. A protestáns templomok ugyanis (a zsinagógákhoz hasonlóan) nem épülhettek az utcafrontra, és tornyuk sem lehetett. Az 50,5 méter magas templomtorony 1867 óta magasodik a belvárosban, és négy harangja közül a legrégebbi a Hűség-harang (1864-ből), a legnagyobb pedig a közel 3,5 tonnát nyomó Hősök harangja.
A Hűség-harang zúgása adta tudtul 1921. december 16-án, hogy Sopron a népszavazás eredményeképpen Magyarország része maradt. Az 1926-ban öntött Hősök harangja Magyarország 2. legnagyobb tömegű evangélikus harangja és a legnagyobb harang Sopronban.
A barokk oltár az ausztriai kamalduli szerzetesi templomból származik és a templombelső értékes darabja az 1781-ben készült a későbarokk szószék. Az evangélikus templom 3000 hívő befogadására képes, méretei miatt napjainkban kórus és klasszikus zenei koncertek kedvelt helyszíne.
