Borvidék

A „különc borvidékként” is emlegetett Soproni Borvidék varázsához és egyediségéhez az is hozzájárul, hogy a pincéket nem a szőlőhegyekbe, hanem a városba, saját házaik alá építették a szőlős gazdák. Ez akkoriban nemcsak kiváltságot, de nagyobb védelmet is jelentett a termelőknek.

A soproni borvidéken található az ország legnagyobb kékfrankos ültetvénye, mintegy 1000 hektáron, amely a borvidék kétharmadát kiteszi. A borvidék legismertebb szőlőfajtái a zöld veltelini, chardonnay, savignon blanc, Irsai Olivér, királyleányka, zenit, tramini, kékfrankos, zweigelt, cabernet savignon, merlot, pinot noir, és a shiraz.

Ha Sopronban jársz biztos hallani fogod a poncichter és Buschenschank kifejezéseket.

A poncichter név német a Bohnenzüchter szóból ered (magyarul babtermelőt jelent). A környékbeli szőlősgazdák a tőkék között babot termesztettek és sok babból készült ételt fogyasztottak.A poncichter élete teljes egészében a földhöz kötődött. Napjait meghatározta az állandóan változó időjárás. Hagyományaikhoz nagyon ragaszkodott, hiszen ezt tanulta őseitől. A munka során ugyanazokat a fogásokat alkalmazta és ugyanazokat a szerszámokat használta, mint az elődei. Életét a szőlő virágzása, a metszés, a szüret illetve a téli disznóölés határozta meg, hiszen ez a körforgás irányította mindazok életét, akik a földműveléssel foglalkoztak. Hol jobban, hol rosszabbul, de megéltek a földből.

A soproni poncichter élet alapja a család volt. A férfiak intézték a család anyagi, gazdasági ügyeit. A feleségek vezették a háztartást, dolgoztak a szőlőben és a borkimérésben. A gyerekek nevelését nyáron a nagyszülők végezték, hiszen a szülők egész nyáron a szőlőben dolgoztak.Ezekből a családokból igen kevés gyerek tanult tovább.

A szőlőművelés korábban más munkafolyamatokat is tartalmazott. A hagyományos szőlőművelés a ma már ismeretlen karóhúzással kezdődött. Ekkor még novemberben volt a szüret, így ezt a munkát az időjárás nagyban befolyásolta. A karó kihúzása után a gondos gazda a karók helyét is betaposta és a szőlőtőkét is betakarta földdel, hogy megóvja a gyökereket a tél viszontagságaitól. A karókkal végzett munkát a lányok, asszonyok végezték. A férfiak ezalatt felásták a földet, ami igen nagy fizikai igénybevétel volt.

A Buschenschankokban (borkimérésekben) gyakran még ma is a kapu fölé akasztott fenyőág (Busch), vagy szalmakoszorú jelöli fehér- vagy színes szalaggal, olykor palackkal vagy kereszttel, hogy mivel szolgál a gazda a betérőnek.

Az ún. Poncichter-negyedben azaz a Balfi utca, Gazda utca, Szentlélek utca, Szent Mihály utca környékén sétálva átélhetjük a régi gazdapolgárok életét.

A Soproni Borút Egyesület holnapján további érdekes információk birtokába juthatsz és megismerheted a helyi borászokat: https://soproniborut.hu/ és figyeld a www.soproniborvidek.hu weboldalt is!